A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Judas Priest egy brit heavy metal zenekar, mely nagy hatással volt a műfaj fejlődésére az 1970-es évek végén, 1980-as évek elején.
A zenekar 1968-ban alakult Birminghamben, Angliában. Az alapító tagok voltak: K.K. Downing gitáros, és közeli jóbarátja, a basszusgitáros Ian Hill. Fiatal, lelkes és tehetséges kezdő rock-zenekarként első koncertjüket Essingtonban adták 1971-ben. Kettejük mellé csatlakozott még Alan Atkins énekes és John Ellis dobos. A Judas Priest nevet Atkins előző zenekarától "örökölték", eredetileg pedig Atkins egy Bob Dylan dal címéből vette, a The Ballad of Frankie Lee and Judas Priest-ből. Folyamatos koncertezés vette kezdetét, de ekkor már a dobok mögött Alan Moore ült, igaz, nem sokáig: 1971 végén Chris Campbell vette át a helyét.
Az 1972-es év javarészében úton voltak Angliában, majd 1973-ban Atkins és Campbell is elhagyta a zenekart. (Jóval később, 1991-ben Atkins debütáló szóló-albumán megjelent egy Victim Of Changes című szám, melyet még közösen írt az akkor még gyerekcipőben járó Judas Priest tagjaival.) Ezzel azonban nemhogy rosszabbra, de sokkal jobbra fordult a csapat sorsa. Csatlakozott ugyanis hozzájuk az énekes és volt színházi világítás-technikus Rob Halford (született: 1951. augusztus 25-én, Walsallban, Angliában), és a dobos John Hinch – mindkét zenész a Hiroshimából érkezett. További angliai turnézás következett, majd egy ötödik tag lépett be a zenekar életébe: Glenn Tipton (született: 1948. október 25-én), aki a Flying Hat Band-ben zenélt előtte.
1974-ben először turnéztak külföldön: Németországban és Hollandiában, hazaérkezésük után pedig lemezszerződést írtak alá egy kis angol kiadóval, a Gull-lal. Debütáló bakelitlemezük, a Rocka Rolla 1974 szeptemberében jelent meg. Azonban nem voltak elégedettek a felvételekkel, Hinch ott is hagyta a csapatot, helyére Alan Moore érkezett vissza.
A Judas Priest a Judas Priest Retribution Tour 2005 egyik koncertjén
A Judas Priest-et az 1975-ös Reading Fesztiválon való fellépésük egy sokkal szélesebb közönség számára tette ismertté. Második lemezük, a Sad Wings Of Destiny, melyet Jeffrey Calvert és Max West producerek segítségével készítettek el, hatalmas fejlődés volt a bemutatkozó albumhoz képest. Azonban a jó kritikák ellenére sem lett kasszasiker, és pénzügyi helyzetük még mindig kilátástalan volt. Ekkor Alan Moore másodszor is – és ezúttal végleg – kilépett a zenekarból.
A megmentő a CBS Records volt, aki nemzetközi lemezszerződést írt velük alá, és a Sin After Sin című album igen jól sikerült, a lemezproducer Roger Glover volt, a Deep Purple basszusgitárosa. A lemez munkálatainál a dobok mögött már Simon Phillips ült. De ő sem maradt sokáig tag, mert első amerikai turnéjukon már Les Binks volt a dobos, akivel az első közös albumuk, a Stained Class mérföldkőnek számít a zenekar pályafutásában.
A következő, Killing Machine című nagylemezen található első slágerlistás kislemezük, a Take On The World. Az 1979-es japán turnén vették fel az Unleashed In The East koncertalbumot, és még ugyanebben az évben ismét doboscsere történt: Binks helyére Dave Holland érkezett a Trapeze-ből. Népszerűségük akkor nőtt meg jelentősen, amikor a Kiss-szel és a AC/DC-vel turnéztak együtt. A British Steel című album az angol nagylemezlista 3. helyén indult, és olyan nagy slágereket tartalmazott, mint a Breaking The Law, vagy a Living After Midnight. Felléptek az 1980-as doningtoni Monsters Of Rock fesztiválon, majd elkészítették a Point Of Entry korongot, rajta a nagy slágerrel, a Hot Rockin-nal. Újabb angol és amerikai turnék következtek, valamint a Screaming For Vengeance album felvételei, és ez a zenekar történetének talán legsikeresebb időszaka volt, olyannyira, hogy az album platina lett az Egyesült Államokban.
1984-ben a Defenders Of The Faith következett a sorban, majd a kicsit kommerszebb Turbo. '88-as Ram It Down című albumuk visszatérést jelentett a tiszta heavy metal stílushoz, ugyanakkor ezzel egyidőben a banda népszerűsége csökkenni látszott, Dave Holland helyét pedig a Virginia államból származó Scott Travis vette át, aki előtte a Racer X-ben zenélt. Ugyan már nem övezte általános elismerés a Judas Priest-et, ám továbbra is a legmarkánsabb heavy metal fellépők közé sorolták őket. 1990-ben rögzítették a Painkiller című új hangzású, már túlzottan vad albumot. A British Steel óta a második legmarkásabb albumuk lett. Halford hangja tele vadsággal, s a gonosszal.
A Painkiller turnén a társuk a Pantera volt, s ez elég volt ahhoz, hogy Rob kicsit nehezebb Pantera-szerű thrash metalt szeretett volna csinálni a már így is elég vad heavy metal Judas Priestből, persze ez a többieknek nem tetszett, így Rob bejelentette kilépését. Ez idő tájt ő volt a Black Sabbath énekese (1992-ben helyettesítette az akkori Sabbath énekes Ronnie James Dio-t, az Ozzy Osbourne szólókarrierját "lezáró" Costa Mesa-i koncerten előzenekarként fellépő Sabbath-ban), sőt együtt dolgozott a Panterával is, majd saját thrash metal projectjét, a Fight-ot vezette, majd később a Two-t, majd végül Halford néven dolgozott, és adott ki lemezeket.
A többiek hosszas gondolkozás után abban maradtak, hogy Halford is pótolható és nem is tévedtek olyan sokat. 1997-ben a Judas Priest ismét stúdióba vonult, hogy rögzítse Jugulator című albumát, és hogy bemutassa a banda vadonatúj énekesét, Tim "Ripper" Owens-t. Nagy érdeklődésnek köszönhetően 2001-ben rögzítették az új stúdióalbumot, Demolition címmel.
Rob bejelentette, hogy szeretne újra a régi barátokkal zenélni, így Rippernek mennie kellett, aki a Jon Schaffer vezette Iced Earth amerikai power-heavy bandában talát helyet, és egy remek albumot készítettek The Glorious Burden címmel 2004-ben. Ripper belépésével távoznia kellett az Iced Earth korábbi meghatározó énekesének, Matthew Barlownak.
2003-ben Rob Halford visszatérésével újraegyesült a klasszikus felállású Judas Priest. A következő lemez felvételeit egy világ körüli turné előzte meg, melynek egyik állomása Budapest volt (a SummerRocks fesztivál keretében a Petőfi Csarnok szabadtéri színpadán). A Painkiller album után 15 évvel jelent meg a várva-várt visszatérő album Angel Of Retribution címmel, melyet ismét turné követett. A Judas Priest jelenleg következő albumát készíti, mely a próféciáiról híres Nostradamus életét dolgozza fel.
Rob Halford éra
- Rocka Rolla – 1974
- Sad Wings Of Destiny – 1976
- Sin After Sin – 1977
- Stained Class – 1978
- Killing Machine – 1979 (az USA-ban Hell Bent For Leather címen jelent meg)
- Unleashed In The East – 1979 (koncertalbum)
- British Steel – 1980
- Point Of Entry – 1981
- Screaming For Vengeance – 1982
- Defenders Of The Faith – 1984
- Turbo – 1986
- Priest...Live! – 1987 (koncertalbum)
- Ram It Down – 1988
- Painkiller – 1990
- Metal Works '73-'93 – 1993 (válogatás)
Tim "Ripper" Owens éra
- Jugulator – 1997
- Meltdown – 1998 (koncertalbum)
- Demolition – 2001
- Live In London – 2003 (koncertalbum)
Rob Halford második éra
- Metalogy – 2004 (válogatás boxset)
- Angel Of Retribution – 2005
AJÁNLOM AZ OLDALT
